A következőkben egy Comissar Holt billentyűzetéből származható megacsata-jelentésen csámcsoghatsz, kedves olvasó.

EPIC MEGAGEDDON CSATAJELENTÉS

Egy remek játék többasztalos verzióját sikerült komponálnunk egy verőfényes májusi hétvégén.
4-en gyűltünk össze, így egy laza 2v2-t (mindenki 4000 pontot hozott) játszottunk, azonban hozzá kell, tegyem, hogy a rendszer simán elbírja ennek a többszörösét is. Mivel a csata kissé egyoldalúnak ígérkezett, így a taktikai kiveséző jelentésre valahogy nem vitt rá a lélek. Igazából, aki ott volt (vagyis mi négyen) az élvezte, és aki nem az bánhatja, de majd eljön legközelebb. Ezért úgy gondoltam, hogy teljesen rendhagyó szemszögekből próbálom vázolni a történetet, amiből remélhetőleg kiderül majd valami a csatáról is. Jó olvasgatást!

SZÁRAZRÉSZ

Das Good Side

SGRulez – Codex Astartes Space Marines [Ultramarines]
Commissar Holt – Steel Legion Imperial Guard [Ultramar Militia]

VS

Das Bad Side

Zweiblumen – Warhorde Orks [Stompamob]
Mr.StevenSeagull – Black Legion Chaos Space Marines [Iron Warriors]

Das Good Side győzött 88:29-re.

AZ ORK

Deres rideg hajnal volt. A nagy nap. A legtöbb ork harcos még mélyen szunyókált, csupán az őrszemek voltak ébren. Az egyik Stompa tetején apró parázs fénylik…

*A stompafej nyílásból kilépő mérnork piercinges orrát, hatalmas ásítás közepette csapta meg valami különös illat.* -Hé Zobba. Há te nem alszó? *A mérnork nagyokat pislogva tekintett bele a sötétségbe ahol az illat forrását egy apró parázsló fény, jelezte. A parázsló fény erre elmozdult.*

-Az uccsó napomat nem szeretném alvásra pazarolni. *Könnyed mozdulatokkal apró darabokat hullajtott a kis fény, majd visszakerült a helyére.
A mérnork cammogva lódult a Stompa vállának szélére ahol Zobba ücsörgött.*

-Méghogy uccsó! Reggelre elkergetjük a nyápic humikat! Délre felfaljuk a vaskos kék humikat! Estére hátbadöfgyük a vaskos tüskés humikat! Ez a humik uccsó napja lesz, vagy ne legyen a becseletes nevem Mügszik’!

-Ha te mondod… *Zobba mély sóhajtással fújta ki a füstöt, amely a különös illatot árasztotta.*

-Há én mondom! Ki más? A Pöpec Batárágyúkat megjavítottam, és feltettem a király agyarakat is, hogy faszályosak legyünk egy kiadós tankbunyóra. *Zobba már meg sem lepődött ez utóbbi orbitális baromságon, de már megszokta az önelégült mérnorkot, elvégre mindegyik mérnork ilyen, ha végre valami buherája működni kezd, amihez a csoda már elavult kifejezés lenne.*

-De amúgy mit szívsz?! Fura a zillata. *kérdezte Mügszik’.*

-Ja ez? Hát ez a Baszogától van.

-Neee! A Sámántól? *Közben Zobba mellé ért Mügszik’ és enyhe reccsenéssel lehuppant mellé. Közelről már jobban látta a durrlövészének arcát a mérnork. Aszott, beesett forma, homloka ráncos, de valahogy meglepően nyugodt és… és értelmes?? tekintete volt, talán a cuccban volt valami.*

-Jaja, tőle. Faszályos cuccokat lehet vele csencselni. Kéred ezt a slukkot? Ez az úccsó!

-Naná! … Ahhhhhh, ez nagyon húsos… de hé, mi ez az „úccsózás” má megint?! Mit tudsz Zobba?

-Hm? A górék általában nem szeretik, ha a skacok agyaskodnak.

-De én most… ohhhh ez a cucc… szóval jah én most tudni akarom az agyaskodást… ha már nem tok aludni. *Közben a slukk maradéka visszakerült Zobbához, aki ezt már totál tövig szívta le.*

-No hát azúúgy van… , hogy ez a horda nem igazán áll össze. Nincsenek Gargantjaink. Nincsenek Röpcsijeink. A surranó skacoktól tudjuk, hogy a humiknak viszont dögivel vannak ilyenjeik tele skúlóval, meg vaskos humikkal. Ráadásul ezek a vaskok humik a kééééék humik. Sokszor megcibáltuk a vaskos kéééék humikat de valahogy mindig mink húztuk a rövidebbet a végére. Legalábbis nem emlékszem olyan Gorka legendára, amiben maradandóan levertük vóna őket.

-Hát az kizárt, számos Morka legendát tudok, amiben porrá zúzunk mindenkit! Meg egyébként is, most borús az ég, most nem tudnak a levegőből gyünni! Ezé nem hozatott a főnök röpcsiket. *Mügszik’ elégedetten fonta össze olajtól mocskos karjait, annyira bízott az igazában.*

-Az égbolt borús volt egészen idáig. Órák óta üldögélek idekinn, érzem, hogy most jó idő lesz. A humik nem hüjjék, kivárták ezt a pillanatot, ezé most támadnak!
Amúgy meg az is beszédes, hogy a Sámán tegnap lelécelt…

-Gyáva grot az öreg! Mijénk lesz ma a győzelem, igaz osztoznunk kell rajta, mer összepacsiztunk a vaskos tüskés humikkal, de így ők majd bekapnak annyi tüzet, hogy mi odaérjünk a bunyóra és lezúzzuk a vaskos kéééék humik pofáját!

*Zobba egyre csak a fejét csóválta.*

-Bah a vaskos tüskés humikra még ezt a slukkot -vagyis már csak hamucsíkot- se bíznám rá. Nagyon zabosak és még a Devlával is paktálnak… ez nagyon gáz bakker. Lehet, hogy jól bunyóznak, de nagyon ráfázhatnak a nyápic humik védekezésére.

*Mügszik’ nem igazán tudta felfogni a mondottakat.* -No add még a maradékot…fffff….Áhhh mostmán vágom én…ffff…. uooohuuh, úgy az egészet vágom már… de Zobba!,
Ha ennyire agyas vagy, akkor mé nem te vagy a Sámán?

-Hüje vagy? Hogy mindenki viszolyogjon tőlem? Így könnyebben ment a csencselés… *Azonban Mügszik’ még nem szívott eleget, hogy rájöjjön, Zobba az ő Stompájának alkatrészeivel is masszívan csencselt…*

A LOVAG KAPITÁNY

A BattleBarge hangárjából frissen távozik egy Landing Craft. Ultramarine felségjelzés tisztán kivehető. A pilóták az Ermonior feldolgozó gyárbolygójára vezérlik a Landing Craftot. Azon belül is az előre megadott koordináták alapján a D-21-es szektorban kell harci deszantot végrehajtaniuk. Közvetlen támadás az ellenséges xenó vonalakra. Szinte rutin feladat, és még az ellátmány is friss. Egy Space Marine taktikai osztag, 2x Dreadnought, 3x Rhino és 2x Vindicator, ez a formáció gyakorlatilag bármit megsemmisít, bármilyen védvonalat áttör.

Sigorius Rolenzen kapitány vezeti a támadást. Az eligazításról tudja, hogy a csata a bolygófelszínen már javában zajlik, miközben a legfelső légkörbe ér a LandingCraft. Kedvelte is ezt a helyzetet, nem szeret várakozni a harcra. Üdvözölte a gondolatot, hogy a rendház komoly erőket vonultatott fel. A rendház saját Warlord Csatatitánja, Warhound Támadótitán párosa, számos büszke Ultramarine harcjármű, gyakorlatilag egy egész század gépesített lovagi csapata!

~Dicsőség lesz ez a győzelem! Emlékezni fognak majd a nevemre!~ *Gondolta magában a kapitány, miközben kicsatlakozott a biztonsági tartóelemből és az erőpáncéljában duzzadó izmaival, kimérten sétált végig az emberei előtt (akik bekötve várakoztak).

A lovagok büszkén tekintettek kapitányukra, akinek páncélján megannyi kitűntetés és emlékérem foglalt helyet. Mellpáncéljukat öklözve üdvözölték elöljárójukat.*

-Csatatestvéreim! *A kapitány hangjára csend lett a fedélzeten. Csupán a hajtóművek mély búgását lehetett hallani, ahogy a LandingCraft ereszkedett alá a légkörben.*

-Egy újabb nap érkezett el rendházunk történetében. Egy újabb nap, amelyen állhatatosságunkról teszünk bizonyságot! Az ellenségeink ismét határainkra törtek, és mi a megfelelő, erőteljes és tiszta választ fogjuk nekik megadni. *Valamennyi lovag elmosolyodott, szinte már vicsorgott, ahogy a harci láz egyre jobban kezdi elönteni genetikailag módosított testüket. A páncéljaikba ültetett biokémiai vegyületek alig bírják ezt a lázat visszatartani, nehogy vad és esztelen őrjöngéssé fajuljon.*

- Testvérek, ma orkokra fogunk vadászni! Azon orkok vérét fogjuk venni, akikét a mi szent Primarchánk, Robute Guilliman is vette!

-Éjlen a Primarcha! Éjlen az Istencsászár! *Egyszerre csattant ki az egész osztag. Majd a kapitánnyal közösen folytatták.*

-Macgraggért Menetelünk és Nem Ismerünk Félelmet!

*Ebben a pillanatban megremegett a LandingCraft. Megszólalt a kapitány fülében a rádió.*

-Rolenzen kapitány! Ork Flakwagonok légvédelmi tüzet nyitottak ránk! 44 másodperc múlva alfa zónába érkezünk. Vétel.

-Vettem pilóta! Tartsa a megadott irányt! Vétel.

-Értettem kapitány! Vége. *Ekkor Sigorius Rolenzen kapitány ismét a lovagjaihoz fordult, azonban most már felvette a babérkoszorúval díszített sisakját.*

-Csatatestvérek! Közelharcra készülj!...

KÁOSZ

A csata, amely a Birodalmi erők és az Ork hordák között zajlott, egy harmadik fél közbelépésével bonyolódott. Az ork csapatok hirtelen kiegészültek a Káosz erőivel, méghozzá Khorne hívőkkel. Iron Warriors káoszlovagok, Deathwheelek, Land Raiderek, Decimatorok, és a légió maradékának gépesített csapatai.

Az addigi papírforma Birodalmi ellentámadás és Xenóinvázió kiszorítása, alapjaiban rendült meg. A Káosz erői mindenütt ott voltak, káoszterminátorok teleportáltak kulcspozíciókra a semmiből! Biztosnak vélt védelmi állások dőltek romba a Decimatorok tűzereje alatt! A száguldó Deathwheelek sorra szedték áldozataikat, szinte már túl gyorsan és túl hevesen, belevetve magukat az ellenség sűrűjébe. Kultisták sötét varázslatai véresőt fakasztottak az égből, rémületet hozva az egyszeri gárdisták közé!

Ám mindez csupán csak a nyitány volt! A fő előadás még csak most kezdődik. Nem kevesebbet, mint Khorne leghatalmasabb megtestesítőjét, egy Vérszomjazót próbáltak megidézni. Ehhez azonban alkalmas követőre (egy bajnokra) és alkalmas áldozatra volt szükség. Mindkettő adva volt.

Sogrimius egy rettegett káoszbajnok. Ő Khorne kegyeltje és az álcázott Káosz Cirkálóban kiépített elátkozott szentélyében készülődött.
Valódi berserkerként, rituális véráldozatot mutatott be, végigcsorgatva egy néhai kultista vérét a padlóra vésett, bronzzal kirakott Khorne jelbe. Szentségtelen, démonokat idéző szavakkal korrumpálta a jelet, amely ettől lángra kapott… égett a Warp tűz, amely kapcsot jelentett a valóság és a Warp között! Sogrimius érezte a benne lakozó erőt, amely végre előtörni látszik. Elgondolta hogyan fog elképesztő mészárlást véghezvinni a hamis Császár nyamvadékainak sorai között.

-Minden elkészült… tökéletes…

pusztulni fognak a hamis Császár követői…el fogom őket törölni… MINDET!!!

*Sogrimius, Káoszlovagjaival Dreadclawokba szállt, hogy zuhanó deszanttal azonnal a csata sűrűjébe vessék magukat. Neki, Khorne bajnokának külön Dreadclawja volt, amit teletömött 10000 év háborúskodásainak legígéretesebb trófeáival, koponyáival.*

ISTENEK ÁLDOZATA

Armainisztenész tábornok személyesen felügyelte a Birodalmi gárdisták védelmi vonalait. Kiváló képességű, de még rutintalan tábornok mellé, egy veterán ezred-komisszárt helyeztek el, méghozzá nem mást, mint Holt komisszárt.

A Departmento Munitorum nem hibázott ezzel az átcsoportosítással, mert a Káosz lovagok támadása teljesen váratlanul érte az egész védelmi vonalat, és ami még rosszabb, a parancsnokságot. Egyedül Volistad felszabadítója és Infernus Bolyvilág védelmezője, őrizte meg a higgadtságát. Pontosan tudta, hogy mivel állnak szemben és azt is, hogy ha meg akarják nyerni ezt a csatát, akkor századok, vagy akár az egész ezred is odaveszhet, de időt kell nyerniük az Ultramarineok előrenyomulásához.

Holt maga kérelmezte a tábornok gépesített századának vezetését a balszárnyra, miközben azt tanácsolta Armainisztenésznek, hogy inkognitóban menjen át a jobbszárnyra, és később majd a „jelre” onnan vezesse ismét tábornokként a csatát.

A 455. gépesített század a balszárnyon hathatósan előretört. Jóformán semmi sem volt az útjukban, a még működőképes radarállomást könnyedén birtokba vehették, már csak alig fél kilométerre voltak tőle. Messziről hallatszottak a mély puffanások, a szüntelen tüzérségi összecsapások. Bár 455. gárdistái feszültek voltak, de reménykedtek benne, hogy megúszhatják ennyivel. Holt tudta, hogy nem. A radarállomás az egyik kulcsa volt a feldolgozó gyárbolygó uralmához, ezért kerülte valamennyi oldal a lerombolását. ~Előbb utóbb meg fognak jelenni és akkor végünk, de mivel nekik is fontos ez az objektíva, így ők sem fognak nehézfegyvert ide bevetni. Itt leszünk képesek a legtovább visszatartani őket, amíg a légierő megérkezik.~ *Ez volt Holt komisszár gondolatmenete, és már csak fél kilométer hiányzott az eléréséhez.*
-Rádiós! Szóljon a 701. gyalogos századnak, hogy készüljenek fedezettűz biztosításra a radarállomás köré!
-Értettem uram! *Bár a közelben tartózkodott a 33. páncélos század, telis tele Leman Russ harckocsikkal, ők már javában ágyúzták az ellenséges páncélosokat, beleértve az Ork Stompákat valamint a Káosz Land Raidereit.*
-Megérkeztünk! Harcjármű-ről! *A század az előzetes tervek szerint próbálta elfoglalni a radarállomást. Az első és második szakasz körkörös védelemben figyel, a harmadik és negyedik szakasz pedig benyomul az épületbe, majd onnan biztosítva követi őket az első és második szakasz.*

-Mi a *** ez? –Szent Trónus ez vér?! –A Császár irgalmazzon nekünk! *A 455. gépesített századot is elérte a kultisták szentségtelen mágiája, a véreső. Holt nem győzte rendezni a sorokat.*

-Tovább! Tovább! Az Istencsászár nevében én nem fogok irgalmazni nektek! *Elő is vette öreg, kopottas lézerpisztolyát, „Volistad Erkölcsét”. Mellette egy viszonylag új lánckardot rántott, bár már ezen is jelentkeztek komoly harcok nyomai.

És ekkor felhasadt az égbolt, megroppant a föld. Precíz bombázás az űrből, szinte telibe kapta a századot. A radarállomás mellé lett koordinálva így abban strukturális kárt nem okozott, ellentétben a századdal. Rengeteg ember semmisült meg, kimérákkal együtt. A több, mint 600 fős és 50 kimérát tartalmazó század szinte másodpercek alatt megfeleződött!*

-Tovább! Előre, utánam! *Holt komisszár hangját nem lehetett hallani.
A kálvária nem ért véget, 8 Dreadclaw szállt alá az égből egyenest a század közelébe. 40 Káoszlovag ömlött elő, vérért kiáltva.*

-MORZSOLJÁTOK ŐKET! PUSZTÚLJANAK! RHVÁÁÁÁÁÁÁÁ! *Boltgunok, gránátok robbantak, tovább tizedelve a rémült gárdistákat. Ekkor felmorajlott a fedezettűz a 701-esktől. Ez épp elég időt adott a hevenyészett rendeződéshez. Alig 150-200 ember és néhány kiméra maradt hátra, Holt komisszár vezetésével, hogy a poklok poklát kiállja.*

-Csak egy lehetőségünk van! *Tömött harci alakzatot vett fel a század, szuronyos lézerpuskáikat egylövetű módozatra kapcsolva. Holt a kabátjából elővett egy injekciós tűt, rajta az Eklézsia jelvényével.*

-Első szakasz térdre!

*Holt vezényelt, közben határozott mozdulattal adta be magának a szert, amitől újra erőtől duzzadónak érezte magát, mintha fiatalkori önmaga lenne.*

-Század! Fegyvert, célra tarts! *Néhányan fejvesztve menekülni próbáltak az alakzatból, velük biztos kézzel végzett „Volistad Erkölcse”. *

-Uram Császárom! Védelmezz minket!! *Többen felkiáltottak, ahogy megpillantották a rohamozó végzetüket. Mások remegő kezekkel mormolták, gügyögték fohászaikat, miközben próbálták célra tartani a lézerpuskáikat.*
-A Császárért! *Kiáltotta Holt.*
A Káoszlovagok nem pocsékolták az idejüket újratöltéssel. Kardokkal, baltákkal felszerelkezve, őrjöngve rohantak gyűlölt ellenségeik sorai felé, egyenesen, szemből!*
-Tűűűz!
*Sistergő lézertenger lepte el a vad páncélos harcosokat, de azok csak jöttek tovább, mit sem törődve sebeikkel.*
-Harchóóóóz! Argrhrhrgrg! *Elkeseredett kézitusa vette kezdetét, amelynek kimenetele kétségtelenül a még mindig túlerőben lévő 38 Káoszlovag győzelmét festette maga elé, méghozzá áldozataik frissen fröccsenő vérével.*

-ÁRGRGÁRHháááh!!! *Törtek a csontok, hullottak a végtagok, fejek.*
-VÉRT A VÉR ISTENNEK! *Sogrimius hangja erőteljesen kihallatszott a tömörülésből. Holt komisszár figyelmét, nem kerülte el. Igaz, szinte már figyelme sem maradt, ahogy a szer egyre jobban terjedt a vérében. Csak egy dologra tudott koncentrálni.* ~Őt kell megölnöm!~ *Sogrimiust értve ezalatt.*

-Gyere csak!! *Kiáltotta Sogrimiusnak aki Holt felé vette az irányt, bár nem azért, mert hallotta volna, hanem azért, mert lassan már minden gárdista elfogyott mellőle.*
-Ő AZ ENYÉM! *Sogrimius sebesen közeledett Holthoz, még saját harcosai is félreálltak előle.
Holt maga előtt lengette lánckardját elterelve a figyelmet, majd az utolsó pillanatban, hirtelen magasra rántotta „Volistad Erkölcsét”, fejre tüzelve.*

Tyffff. *Sistergett az egylövetű módozatra állított lézerpisztoly és talált. Egy olyan tapasztalt harcost, mint Sogrimius ez nem lepett meg, szinte egy azon időben berántotta vállpáncélját, így a lézerlövés abba fúródott… hatástalanul.
Holt két marokra, a szertől már görcsösen szorongatott lánckarddal készült hárítani ellenfele kardjának sújtását.*
Krssszzzzz! *Szinte felsikoltott a lánckard, olyan erővel csattant rá a Káoszbajnok fegyvere, azonban a hárító mozdulatnak köszönhetően éppenhogy, de sikerült elvezetni a csapást. Holt próbálta ellentámadásra fordítani ezt az előnyt, de ehhez még a szer hatása alatt sem volt elég gyors a bajnokhoz képest.*
Bfff. –Ohhaaááá! *Holt hátrazuhant, betört az állkapcsa, ahogy Sogrimius nekicsattant.*

-Nesze te rohadék! *Az egyik gárdista tizedes, akinek meltapuskája volt, valahogyan –csakis a Császár áldása lehetett- előbújt a tömegből és Sogrimiusra tüzelt.*
FSSssssss. *A meltafegyver komoly sebet ejtett Sogrimiuson, de annak emberfeletti állóképessége és páncélja tovább kitartott.*
-NYOMORULT!!!! *Khorne bajnoka egy villanás alatt kettévágta szerencsétlen tizedest.
Holt második esélyt kapott, már alig látott, alig érzett, csak tudta, hogy eltörött valamije és nehezen mozog, de a szer egyre csak duzzasztotta benne az adrenalint, a harci lázat. Ismét kétmarokra fogta lánckardját, kezei és a tüdeje hevesen ziháltak.*
-Hrrrrooooóóóóaaaaááááá! *Nagy lendülettel ugrott neki Sogrimiusnak, minden erejét, tudását és hitét beleadva ebbe az utolsó támadásba. A bajnok rögtön felé fordult és a sebesülése már hátráltatta ugyan, de még így is könnyedén hárította a komisszár támadását.
Túl könnyedén!
Holt kihasználva a lánckard fűrészelő mechanikáját, elforgatta pengéjét úgy, hogy a fogak egyenesen Sogrimius sisakjára meredtek. Penge a pengén siklott keresztül.*
Wrrrrr…Krrzzrkrkrkrkrkrzzzz! *Az adamantium acél fogak mélyen belevájtak a bajnok sisakjába, annak koponyáját darálva. Sogrimius próbálta ellökni magától ellenfelét, de már késő volt. Az agyát cafatokra marcangolta a lánckard, aminek fogai szinte belecsorbultak, beleakadtak…*

Minthogy a nagydémon harctéren való megidézése kudarcba fulladt (alkalmas bajnok híján), a káosz és ork csapatok nem voltak képesek elég erőteljesen felmorzsolni a Birodalmiak védelmi vonalait. Ezzel a csata megpecsételődött, mert maradt ideje a Birodalmi légierőnek szétzilálni az ellenség sorait, és fényes győzelmet aratni!
Sigorius Lorenzen Lovag kapitány újabb érdemekkel, pecsétekkel gazdagodott, egész Ultramarban ünneplik. Nagy diadalt aratott, kétség sem fér hozzá, azonban az Administratum csatajelentéseinek, kolosszális labirintusának legmélyebb fiókjaiban ott pihen a 701. gyalogos század egybehangzó jelentése a döntő fordulatról, hozzá csatolva a nyomozó Akolitusok megerősítésével, hogy egy bizonyos ezred komisszárnak élete feláldozásával, sikerült elejét vennie egy hatalmas démon megidézését, a csatát döntve el ezzel.