Horus Heresy: Siege of Terra
A 2013-as Games Dayre az Epic csapat egy kis csemegével készült, úgy határoztunk, hogy lejátsszuk a Terra ostromát és Horus (remélhető) bukását. Ehhez készült egy terepasztal, magával a Császári Palotával, valamint minden sereg élére megcsináltuk a történetük szerinti Primarchát. Természetesen a sztori nem lehet teljes a Császár nélkül, így Ő is elkészült.
Az elfogulatlanul jók;
-Salamander Legion, Vulkan-Blood Angel Legion, Sanguinius
-Imperial Fist Legion
-Titan Legion (1 Warlord, 2 Reaver)
-Imperial Army, General
-The Emperor of Mankind
És akik ezt másképp látják;
-Sons of Horus Legion, Horus Lupercal
-Iron Warriors Legion, Perturabo
-Death Guard Legion, Mortarion
-Daemon Army, Bloodthirster
-Chaos Titan Legion (2 Banelord)
A két sereg a terep rövidebb szélein sorakozott fel. A felállási zóna 60 cm volt. A védők esetén ez részben a palotát jelentette. A palota területére nem lehetett teleportálni, valamint az arra rálépő démonok visszacsúsznak a warp-ba.
A csata célja a Császár megölése, illetve az elfogulatlanul jóknak; ennek megakadályozása. A Császárt csak közelharcban lehetett megsebezni, a rálövéseket pszi erejével eltéríti.
Nézzük meg a csatát a benne lévők szemszögéből, az események sorrendjében.
Dagobert számolt. Egyesek és nullák végtelen sora száguldozott a fejében, amiket a rákapcsolt érzékelők juttattak el számára.
Valaha a Birodalmi Hadsereg ezredese volt, de egy hatalmas véráldozatokat követelő sikertelen hadjárat után lefokozták. Most szenzorfeldolgozó szervitor. Mondjuk még mindig jobban járt, mint Riell’ke tábornok, aki a legénységi étkezdében információs automata…
Bár agyát igyekeztek teljesen kitörölni, azért ez nem sikerült 100%-ban, néha femerülnek emléktöredékek. Emlékek az egykori életéről, a Szent Istencsászárról és az Ő Áldott Fiairól, régi dicsőségéről. Olyankor kicsit kihagy a feldolgozás és a technikusok előtt elkékül a képernyő. De egy kis elektrosokk löket ilyenkor segíteni szokott.
A bejövő jelek alapján eljött a döntő pillanat. A lázadó erők elérték a Császári Palota körzetét. A sok csatározásban már megritkultak az erőik, de így is nagyszámú gyalogság, három nehézpáncélos és három titán kísérte őket.
>identify<
>2184465 Banelord class titan<
>command: systemstop<
>commandfailure<
>identify<
>5947627 Banelord class titan<
>command: systemstop<
>commandfailure<
>identify<
>6913485 scout class titan<
>command: systemstop<
>commandfailure<
001000111011011000110011111011001000…
A technikus nem tudta lekapcsolni a titánokat, így azok tovább közeledtek. Ott van velük az Áldott Horus Lupercal, Perturabo, Mortarion, igaz hősei a Birodalomnak, micsoda nagyszerű férfiak, mennyi dicsőséges hadjáratot vezettek az Áldott Császáru….
ZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Az emléktöredék szertefoszlott az áramlökettől...
Shepp Barney másodosztályú technikus idegesen fészkelődött a székében. Az érzékelőkön át látta a közeledő eretnek hordát és épp jelentett a helyzetről, amikor elkékült a képernyő.
>A rendszer problémát talált, és az Imperial Palace Sensor System a rendszer károsodásának megelőzése érdekében leállt.<
>PFN_LIST_CORRUPT<
>Ha először látja ezt a hibaképernyőt, akkor indítsa újra a szervitort. Ha ismét megjelenik, kövesse az alábbi lépéseket:<
>Ellenőrizze, hogy minden új hardver és szoftver megfelelően van telepítve.<
>Ha újonnan telepített rendszerről van szó, akkor az esetleg szükséges IPSS-frissítések ügyében forduljon a hardver vagy a szoftver gyártójához.<
>Ha továbbra is problémái vannak, kapcsoljon ki vagy távolítson el minden újonnan telepített hardver-és szoftverelemet. Kapcsolja ki a memóriabeállításokat, például a gyorsítótárazást és az árnyékozást.<
>Technikai információ:<
>*** STOP: 0x0000004E (0x00000099, 0x00000000, 0x00000000, 0x00000000)<
>A fizikai memória listázása…<
>A fizikai memóriakiíratás kész.<
- Ez nem igaz! Már megint…
Ujjai maguktól rátaláltak a szervitor elektromos kapcsolójára és küldött egy rendszer-helyreállító impulzust neki. Fogalma nem volt, hogy ilyenkor mi történik, de egyből visszajött a kép.
A jobb szárnyon két Banelord osztályú és egy -immár szinte felismerhetetlen- Scout titánt látott, de nem tudta lekapcsolni a rendszereiket. Éppúgy, ahogy a három Decimatort sem, mivel azok vissza sem jeleztek a terminálra. És még ott volt az a töménytelen gyalogos. Más remény nem maradt, majd megállítják őket a lojalista erők. Erre a feladatra egy teljes Salamanders terminátor szakasz akiket maga Vulkan vezetett és néhány Blood Angel harcjármű volt kijelölve, egy Warlord titán támogatásával.
A fő fenyegetést azonban a bal szárny jelentette. Egy egész sereg démon, rengeteg gyalogos és páncélos nyomult onnan előre, az ezerszer átkozott Horus, Mortarion és Perturabo irányításával. Ellenük egy nagylétszámú Birodalmi Hadsereg, tucatnyi Leman Russ és Basilisk fedezetében a Blood Angelek sorakoztak, Sanguiniussal az élen.
Cornelius Acro óvatosan kinézett az ablakon. Elrettent, amikor meglátta az ellenséges csapatösszevonást. Tüzérségi megfigyelőként hozzászokott, hogy mindig az első vonalban van, de ez valahogy most más volt. Azok akikre eddig hősként tekintett, most átálltak a megnevezhetetlen gonosz oldalára és magát a Terrát készülnek elpusztítani. Megreccsent a rádiója:
- Alfa 126 bemérőpont. Add meg a 1081 körzetben lévő ellenséges gyalogság koordinátáit! - jött a parancs.
Belenézett a bemérőműszerbe. A körzetben maga Perturabo volt! Messziről felismerte a már sok holoképen és birodalmi kiadványban látott emberfeletti primarchát.
- Koordináták: 123,54 és 22,564, helyszög 32,42°, irányszög 345,38°.
Nem kellett sokat várnia. Hatalmas robbanások rázták meg a talajt a gyalogság köré csapódó tüzérségi lövedékektől, majd egy pillanattal később meghallotta a lövések zaját.
- Alfa 126 jelenti, a tűzcsapás eredménytelen, ismétlem, eredménytelen - szólt a rádióba.
Szeme sarkából meglátta, hogy az Adeptus Mechanikus hatalmas Warlord titánja tüzelési pozícióba lép…
Maroskai William kis híján kizuhant a princeps székéből, ahogy a birodalmi titán lövedékei becsapódtak a Banelordba. Őrjítően jó érzés volt, ahogy a testére féregként rátapadt csápok különböző nedveiket a szervezetébe ürítették az energiakisülésektől, majd hosszú váladékcsíkot húzva kiszakították magukat a húsából.
Azonnal elöntött minden műszert körülötte a vére. A fejében hallotta, ahogy a hangok dícsérik áldozatát a Vér Istenének. Rögtön tudta, hogy mit tegyen.
- Teljes fegyverzet, össztűz a Warlordra!
A fegyverzet össztüzébe az egész titán belerendült, még a nyomorult Ultragárdista feje, amit áldozatként Khorne oltárára szegezett is lezuhant a padlóra. A kijelzők szerint minden lövés talált, kisütve a nyomorult férgek pajzsait.
Az öt Land Raider gyorsan haladt az ellenség felé, lánctalpaik csikorogtak az aszfalton. Korman őrmester csak Vulkan parancsára várt. Szakasza a Salamanders 1. századából feszülten ült a páncélosban, már mind várták, hogy egykori testvéreikre lecsaphassanak. Ekkora hitszegést! Elárulni az Áldott Istencsászárt, aki dicsőségre vezeti az emberiséget egy néven nem nevezhető hatalomért!
- A Decimator nehézpáncélosokat támadjuk - mondta a többieknek.
Az ujjak szorosabbra fonódtak a storm boltereken, ahogy a harcra kész terminatorok megmarkolták őket. Hamarosan szétzúzzák az ellenséget és megtisztítják a Terrát a söpredéktől. A terminatorok egyszerre kapták fel fejüket, ahogy megjött a parancs a rádión:
- Rohamra készülj!
Lecsapódott a tank rámpája és előrontottak belőle az űrgárdisták. Az őrmester látta, hogy Vulkan rohan az élen, nem lehetett eltéveszteni, a hatalmas méretű embert. Ősi energiakalapácsát forgatva már be is rontott a páncélosok közé, egyik csapást osztva a másik után. Elkiáltotta magát:
-A Császárért előre!!!
- Rohadj meg köcsög fattyú! - üvöltötte Skarnik amikor hallotta, hogy Virmont elsütötte a Decimator ágyúját. Elégedetten látta, hogy a rohamozó terminatorok közé csapódik a lövedék, a robbanás nyomán szétszakadt testeket szórva ezerfelé.
Hallotta, ahogy a nehéz harckocsin pattognak a szánalmas kis lövedékeik. Ezek? Ezek akarnak minket megállítani? Esélyük sincs…
- Taposd el! Gázolj közéjük, pusztítsd őket, had fetrengjenek beleikben… - mondta a testén hirtelen nyílt száj. Agyának felszínén könnyed érintést érzett, puhát, akár egy tollpihe simítása, és nem volt többé ura önmagának. Kéjes érzéssel rontott a megmaradt birodalmiak közé. A terminátor vértezet sem tud ellenállni 90 tonna acél nyomásának, úgy taposta el, mint a férget. A tank ágyúi minden irányban szórták a halált, széttépve barátot és ellenséget egyaránt, meghátrálásra késztetve az űrgárdistákat és gyenge vezérüket, akik visszavonultak a harckocsijaik fedezékébe…
Hallmar Vidom dühös volt. Testvéreivel és Horussal végigdúlták amerre mentek, tucatjával ölve le a szánalmas emberi korcsokat, akik nem érhettek fel az ő nagyságukhoz. Lánckardját rászegezte a fiatal nőre, akit testvérei vasmarkában vergődött. A lány kétségbeesetten nézett rá, tudta, hogy mi következik. Ez jó! Csak még élvezetesebb lesz így!
Lassan kezdte el kettévágni, a válla felől. Az adamantium pengék akadály nélkül hasítottak a húsba, kettészelve a csontot, inakat. A lány sikítása hamar bugyborékolásba fulladt, ahogy elérte a tüdőt. Hirtelen ötlettől vezérelve a másik váll felől is vágott, hogy kivágja V alakban a fejet. Mikor ez megtörtént. testvérei hangos röhögése közben feltűzte a sisakján lévő tüskére.
- Mikor növesztettél szőke hajat? - röhögött fel egy hang a háta mögött. Hallmar megfordult és rögtön vigyázzba vágta magát. Maga Horus Lupercal állt mögötte.
- Jó áldozat, de most más dolgunk van.
Ezzel futólépésben megindultak a palota felé…
Barkan rémülten látta, hogy fényes villanások közt
egy csomó terminátor jelenik meg a Leman Russok körül. Ocsmány, hányadékzöld páncéljukban, hólyagos, féregrágta bőrükkel úgy néztek ki, mint a megelevenedett rémálom. Azonnal visszabújt a páncéltoronyba és lecsapta a fedelet.
- Harckészültség! Rajtunk vannak!!!
Felugattak a tankok heavy bolterei, ahogy a káoszgárdisták rohamra indultak. A 13 Leman Russ és a három Hellhound személyzete szó szerint az életéért küzdött. Lőttek mindenre, ami zöld, de úgy tűnt reménytelen a helyzet, az ellenséget nem lehet megállítani.
Váratlanul valami feltépte a búvónyílás fedelét és egy ellenállhatatlan erő kitépte őt a parancsnoki ülésből. Egy sisak nélküli arcba bámult, amin hemzsegtek a különböző lárvák, orrát megcsapta a rothadás nehéz bűze. A káoszgárdista energiakesztyűs marka Barkan fejére fonódott. Utolsó pillantásával még látta a füstből előlépő birodalmi Reaver titánt, mielőtt az ujjak összeroppantották volna a koponyáját…
Sanguinius látta a távolban zajló ütközetet, ahogy egykori testvérei a Death Guard légióból megtámadják a birodalmi tankokat, azonban túl messze voltak, hogy közbeavatkozzon. Szerencsére a titán közbelépése megmentette a helyzetet és szétszórta a lázadó erőket, így nem is volt rá szükség. Figyelmét amúgy is inkább a szemből közeledő démoni horda kötötte le. Veszélyesebbek. Hatalmas istentelen horda, amit egy szörnyű nagydémon, egy lángfolyamban álló szárnyas förtelem vezet. Mindenképpen meg kell őket állítani! Ha ezek elözönlik a Palotát, vége mindennek.
- Testvérek! - szólt - itt az idő. Itt az idő, hogy véget vessünk ennek! A Császár áldjon benneteket! ROHAAAAAAAM!!!
Nekilódult a hatalmas Blood Angel erő. A két sereg egymásba fonódott, ahogy megütközött a két sereg. Agyarak és karmok csaptak össze energiapengékkel, robbanógolyók szakítottak immatériumból álló testekbe, visszaűzve őket a warpba, ahová valók. Sanguinius a harag isteneként küzdött, , láthatóan nem volt erő, mely felérne vele, átjárót vágott magának a nagydémon felé. A küzdelem rövid volt és heves. Khorne démonhercegének még ideje sem volt lecsapni, az archaikus penge máris kettészeltet testét, egy megnyíló örvényben kiszippantva őt a valóságból...
Blognar nem hitt a szemének. A démoni erő pár pillanat alatt eltűnt! Egyedül ők maradtak, hogy megütközzenek a Hatalmas fölényben lévő angyalokkal! Kissé zavart volt, pedig már sok csatában edződött, de Mortarion jelenléte azért erőt öntött belé. Amíg a primarcha velük van, addig legyőzhetetlenek. Ujjai a bolterre fonódtak és meghúzták az elsütő billentyűt. Felugatott kezében a fegyver és véres rendet vágott a lojalista űrgárdisták közé. Azok azonban csak közeledtek. Egyik tárat ürítette ki a másik után, majd amikor a lőszere elfogyott eldobta a hasznavehetetlen fegyvert. Mindegy is! Majd lemosom magam a vérükkel!
A két sereg összecsapása nem lehetett kétséges. A birodalmiak fölénye félresöpörte az útból a Death Guard harcosait, még maga Mortarion is menekült a Halál Angyalaként harcoló Sanguinius elől...
Maroskai William előrenyomult a Banelorddal. A seregük másik csatatitánja a bal szárnyon harcolt, míg a támadásukat maga Perturabo vezette. Közel a győzelem! Újabb dicsőség Khornenak!
Az ellenük összeállt erő szánalmasan kicsi volt. Pár Salamander könnyűpáncélos. Az semmi. Vér, a Vér Istenének. Ahogy az kell.
A birodalmiak tüzet nyitottak, de lövéseik ártalmatlanul pattantak le a nehéz harci gépekről. Bezzeg az ellencsapás. Úgy olvadtak kásává a fegyverek tüzében, mint a kohóba vetett ólomdarab.
- Azt nézd William!- hallotta a bal oldali moderatustól az intercomon.
Átkapcsolt az oldalsó szenzorokra. A titán oldalán felnyílt egy csipás véreres szem és képet küldött a tarkóján át behatoló csápon az agyába. Az elé kerülő látvány csodálatos volt. Perturabo harcolt a több sebből vérző Vulkannal. A birodalmi korcs jól láthatóan már vesztésre állt. Csapásai egyre gyengültek, míg Perturabo a démonistenek erejétől kísérve harcolt. Pörölyének végső csapásával felszakította a nyomorult primarcha sisakját, összezúzva az alatta lévő koponyát. Perturabo benyúlt a szétütött fejbe és energiakesztyűs kezével kimarkolta a kocsonyás agyvelőt, amit markában szétpaszírozott…
Jacobi apotekárius várta, hogy kinyíljon a palota kapuja. Ő és társai az Imperial Fist rendházból arra voltak szánva, hogy végső erőként védjék meg a Császárt az ostromlókkal szemben. Ha mást nem is - mivel kevesen voltak - azt még elérhették, hogy lelassítsák az ellenséget, míg a Birodalmi Flotta visszaér a Terrához. Bármi áron, de meg kell tenniük. Már hallották, ahogy a lázadók lövik a kaput, hogy betörjenek és pusztítsanak.
- Bármi is várjon odakint, megállítjuk, vagy meghalunk. - mondta Grieke őrmester - Öklök vagytok, nem hátráltok meg semmi elől!
A kinyíló kapun kirohantak az ellenséges tűzbe...
Senevis fedélzeti tiszt elszörnyedve bámult ki a Vengeful Spirit csatahajó ablakán. Horus kifutott az időből. A felmentő sereg űrhajói kiléptek a warpból és megkezdték a támadó manővereket az áruló flotta ellen. Vége van. A Császárt nem lesznek képesek időben még csak érinteni se, mikorra javában fog zajlani az űrcsata amely megtöri az ostromot, és ezzel véget vet a lázadásnak!
Azonban… a warp viharai még mindig tartanak, így a földieknek nincs semmilyen kapcsolata az űrben lévőkkel. A Császár csak az ostrom kezdetekor tudott küldeni egy vészjelzést, amihez több ezer pszi feláldozására volt szükség, hogy felerősítsék az Astronomicant.
A lázadók vezére blöffhöz folyamodott és párbajra hívta az emberiség Császárát, méghozzá a saját zászlóshajójára. Mintha ez csak egy önigazoló plusz lépés lenne a biztos győzelmen felül, és nem az utolsó utáni lehetőség.
A Császár megérkezésekor elméjével földre súlytotta hídon tartózkodó legénységet, hogy ne avatkozhassanak a párviadalba. Senevis a földön heverve nézte az eseményeket, azonban mozdulni ő sem tudott. Szemtől-szemben állt egymással atya és fia, óvatosan kerülgetve egymást. Horus lendült először támadásba, félelmetes buzogával súlytva a hamis Császár felé, aki lángoló pengéjével hárította a csapást és azonnal visszavágott, a primarhca vértezete azonban felfogta a halálosnak szánt vágást. Kard és buzogány félelmetes tánca volt ez, ahol a két küzdő folyamatosan kereste a másik védelmén a rést, apróbb sebeket ejtve egymáson.
Horus talált!!! Ütése a földre súlytotta a Császárt, aki láthatóan súlyos, tán halálos sebet is kapott! Már nincs más hátra, csak a végső kegyelemcsapás!
Horus arcán ördögi vigyorral emelte fel fegyverét, minden megmaradt erejét beleadva, hogy lesúlytson az előtte heverő testre., amikor hirtelen hátratántorodott, kiejtve kezőből a buzogányt, ami hatalmas csattanással esett a padlóra. Kezeit a fejére szorította, láthatóan hatalmas fájdalmak közepette, majd holtan a földre rogyott.
- Elbuktunk - gondolta Severis, de legalább a Császár is haldoklik...
Utolsó kommentek