A rajtaütés

Dreys őrmesternek bizseregni kezdtek az ujjai. Rendszeresen előfordult ez összecsapás előtt. Talán a hormonok, amiket a mesterséges szervei ürítettek a testébe. Igen, csak az lehet. Vagy mégsem? Az energiapáncél hűtése ellenére patakokban csorgott a hátán az izzadtság. Olyan élő itt minden, olyan eleven. Az ember gondolatai mintha életre kelnének, a legtitkosabb félelmei többszörösére erősödnek...

- Már három napja elhagytuk az erődöt uram és még nem láttunk senkit! - szólalt meg váratlanul az egyik felderítő . - Talán nincs is itt senki. Talán a felderítés tévedett.

- A felderítés soha nem téved Hermann. Itt vannak a bogarak, csak a kanyon leárnyékol. - felelte Dreys.

Tudta, hogy igaza van, de mégis... Ő már látott tyranidákat, ezek a zöldfülűek még nem. Gyorsan elmormolt egy imát.

A terep egy beláthatatlan útvesztő volt. Minden oldalról több száz méter magas sziklafalak határolták. Ha nem volna ez az állandó őrjöngő szél, nem volna itt semmi gond. Jöhetnének a szállítóhajók és a légierő. A levegőből meg lehetne oldani itt mindent, de ebben az ítéletidőben lehetetlen a repülés. És még támogató titánok sem jöhetnek! Vannak az orbitális pályán, de egyszerűen nem lehetne ezen a szűk helyen velük manőverezni. Még jó, hogy a Whirlwindek itt vannak Az irányított rakétákkal legalább lehet valamit kezdeni.

Az egyik felderítő véletlenül elsütötte a heavy bolterét, olyan hirtelen sípolt fel a mozgásdetektor. Az őrmester rámordult:

- Ostoba! Miért nem integetsz a dögöknek, hogy észrevegyenek? Ha túléled, ötven korbácsütést kapsz ezért!

Az űrgárdisták látták, hogy már mindegy. Észrevették őket. Nincs más megoldás, gyorsnak kell lenni. Ha elérik a  vezérlőközpontot, az automata védelmi lövegek elintézik a tyranidákat.

- 015-36-42 zóna belövése öt másodperc múlva! - reccsentette a rádió.

- négy...

- három...

- kettő...

- egy...

A hatalmas nyarancsvörös villanás úgy hatott, mint ha fellángolt volna az ég. A Judicator cirkáló orbitális csapása 

eltalálta a tyranida erőket, ám meglepően kis pusztítást végzett köztük. Elmérték a pozíciót. Még 150m 345 irányban és teljes lett volna a pusztítás.

Dreys a kapitány hangját hallotta a rádión:

- Minden Whirwind! Összpontosított tűz a 3-23 szektorra!

Ez már megtette a magáét. A bogarak elkezdtek hullani, láthatóan meg voltak zavarodva. A koncentrált tűz úgy szorta szét őket, mint a pelyvát. De ez csak csepp a tengerben. Sokan vannak, nagyon sokan...

Az előrenyomuló idegenek megállíthatatlannak tűntek. Az őrmesternek úgy tűnt, hogy csak a terepakadályok kihasználásával lehet esélyük.

- Egyes osztag balról bekerítő manőver, fedezőtűz a kettesnek! Kettes osztag jeladó telepítés az alfa ponton!

A parancsokra olajozott gépezetként mozdultak az űrgárdisták. Dreys elégedetten figyelte az embereit. A szétszóródás tökéletes volt.

Az egyik űrgárdista aktiválta a jeladót. A szerkezet éles sípolással kelt életre, majd a zöld célkijelölő lézer megvilágította a vezérlőközpont melletti területet.

- Első század 3. direktíva kész! - jelentette az őrmester a rádióján.

A jelentés után pár másodperccel vakító villanás közepette megjelent a harctéren három osztag terminátor vértezetes veterán, a kapitány vezetésével. Feltűnésük megzavarta a tyranida főerőket, így azok nem is tudtak időben reagálni a rohamra induló harcosokra, akik hamarosan szétkergették őket. Az őrmester látta, hogy itt a lehetőség a vezérlőközpont elfoglalására.

- Egyes, kettes osztag benyomulás a vezérlőközpontba!

A számítógépeket életre kelteni gyerekjáték volt. Szerencsére a bogarak ide még nem jutottak be, így a rendszerek érintetlenek voltak. Hamarosan az automatikus védelmi ütegek és bolterek dörgésétől lett hangos a kanyon, ahogy lőni kezdték a visszavonuló idegeneket. Sikerült! Úgy tűnik ezt a zónát megtisztították. De a neheze még csak most kezdődik...