A Reinhard Pörölye csendesen siklott az űr végtelenjében. Már 2 standard birodalmi éve, hogy elhagyta Kaisersberg orbitális dokkjait, ideje már, hogy az ősöreg cirkáló visszatérjen. Nephis eretnek bolygója megtisztult, rá most egy kis pihenés vár.

Angus káplán nagyot kortyolt a kupájából. Energiakesztyűs balját Konthus, a néhai nephisi kormányzó lecsupaszított koponyáján nyugtatta. Ujjai eljátszadoztak a torz bütykökkel és kinövésekkel, mellyel a káosz mocskolta be az egykor emberi csontot. Ajkai rémítő mosolyra húzódtak, ahogy felidézte a pillanatot, amikor egyetlen csavarással elszakította a fejet a testtől.

Révedezéséből az intercom riasztotta fel.

- Tisztelendő Angus atyánk jelenjen meg a hídon! - a hang félreérthetetlen sürgetést hordozott.

Halk szisszenéssel kinyílt a hajóhíd ajtaja, Angus döngő léptekkel lépett be rajta. A kibernetizált szervitorokon és a hajó moderátorain kívül csak Volmar, a 2. század kapitánya volt jelen.

- Jelentsen kapitány.

- Nemrég segélykérő jelet fogtunk a Mersus Secundusról, standard birodalmi rövidhullámon. Alfa 2 kódolású üzenet, mely egy elda csapásról számol be a bolygón. Sürgős segítséget kérnek.

- Az asztropata?

- Már elküldettem érte.

Kis idő elteltével belépett a hajó asztropatája. Magas, vékony, fiatal nő volt, vak szeme írisz nélkül, fehéren világított.

- Azonnal lépjen kapcsolatba a Mersus Secundussal és kérjen jelentést az elda erők nagyságáról és eloszlásáról. Jelentse, hogy 2 standard óra múlva érkezünk.

Az asztropata transzba merült, ahogy megpróbált kapcsolatot létesíteni a bolygón található társával. Hirtelen velőtrázó sikolyban tört ki, szemei kifordultak üregükből és vért okádva rongybabaként omlott össze.

- A Császárra, mi ez? - hökkent meg a káplán. - Él ez még?

- Ahogy látom elpusztult. - mondta a kapitány, lábával meglökdösve a testet.

- Vajon mitől? Lássuk...

Angus lenyúlt a tetemhez és letépte kocsányairól a két opálos szemet, majd hirtelen mozdulattal bekapta őket. Kis ideig forgatta a szájában a nyelvével, majd szétharapta azokat. Omophageája gyorsan működésbe lépett, úgy érezte, mintha testét egy meghatározhatatlan, zümmögő erő megpróbálná kifordítani. Szerencsére csak a töredékét érezte annak, amit a szánalmas kis asztropata átélhetett, de ez is elég volt ahhoz, hogy meginogjon, ha a Lyman fül nem segítené, talán el is esik.

- Szóval így. - mormogta. - Kapitány, harckészültség! Tizenöt perc múlva legénységi eligazítás!

Dübörögve szállt le a landolóegység a Mersus Secundus fővárosa, Mersenius közepén. Illetve ott, ami megmaradt belőle. Mindenfelé kiéget és leomlott épületek meredeztek, az utcákat ellepték a város védőinek és lakóinak a holttestei. Számos birodalmi és elda roncs volt mindenfelé, látszott, hogy a végsőkig dúlhatott itt a harc. Mégsem volt sehol nyoma élő embernek vagy eldának...

Ahogy feltárultak az ajtók, a kompban hatalmas árnyak mozdultak meg. Élesen visító szervók és a stabilizátor-fúvókák sivítása közt megjelent két Warhound osztályú titán. Mindkettő Vulcan Megabolterrel és Pokolágyúval volt felszerelve, amikkel rögtön éberen pásztázni is kezdték a környéket, készen arra, hogy elhárítsanak bármilyen fenyegetést. Nyomukban elődübörgött tizenkét Whirlwind, amik azonnal négyes osztagokba szakadva és vonalba fejlődve, olyan tüzelési pozíciót vettek fel, amellyel a városszakasz bármely pontját halállal áraszthatják el. Miután ez megtörtént, előgördült a hajóban lévő két Land Raider Helios és két Land Raider Prometheus.

A leszállóegység hatalmas porfelhőt kavarva szállt fel, míg az űrgárdista járművek felfejlődtek. A Whirlwind osztagok közé beállt egy-egy titán és középen meg a Land Raiderek. Volmar elégedetten hallgatta a jelentéseket:

- Decoris titán pozícióban!

- Ultio titán pozícióban!

- Ultima Ratio század pozícióban, tüzelésre kész!

- Fragosus század pozícióban!

A távolban feltűntek azok, amire az űrgárdisták gyanakodtak. Tyranidák. A Serpent rendház még soha nem csatázott velük, így amit tudtak róluk, az mind a többi rendháztól származott. A kapitány áldotta a cirkálón maradt káplánt, hogy ezeket a fegyvereket küldte velük, miközben kitekintett a Thunderhawk ablakán. Tüzérség. Ezzel az iszonyú tömeggel szemben semmi más nem lesz elég hatásos. A siker még így is kétséges, de a parancs egyértelmű. Lehetőség szerint meg kell szerezni a felderítő titánok roncsaiból az információs egységeket, de a legfontosabb, hogy a szétlőtt nehéztankból ki kell szabadítani a bennrekedt komisszárt. A lezuhant elda gépek roncsai már csak a ráadást jelentenék, de most nem azok a fontosak.

Ahogy elemezte az ellenséges sereget, a szállítógép sorra ontotta magából az ellenségre vonatkozó információt. Hormagauntok, termagantok, gargoyleok. Ezek nem érdekesek, apró kis hangyák, bár sokan vannak. Hangyák, amik nagyot csípnek, de egy űrgárdistának nem jelenthetnek problémát. Nem úgy a warriorok és a carnifexek. Volmar már hallott róluk, tudott a megállíthatatlanságukról. De amitől igazán tartott, azok kimagasodtak a férgek tömegéből. Hierophantok. Ezek a bio-titánok sokkal veszélyesebbek, mint a Warhoundok. Velük még sok gond lesz.

Bármerre nézett, a kapitány nem látott mást, csak a xenomorfok tömegét. Elborították az egész horizontot. Tudta, hogy itt nem győzhetnek. Ők eldákkal harcolni jöttek, de ezeket találták. Azonban ha elég gyorsak, a feladatukat még elvégezhetik. Abban bízott, hogy nem veszít sok csatatestvért. Már így is kevesen vannak, minden halál csapás a rendnek. Bár a Császárért meghalni, az az igazi dicsőség.

A tyranidák már a város szélén jártak, egy részük be is nyomult már az épületek közé. Volmar hangja parancsolón reccsent a rádióban:

- Ultima Ratio Primus! Cél a benyomult ellenség 345-nél, zárótűz!

A hormagauntok előrenyomultak a városban. Mindenhova betörtek, felkapaszkodtak az épületek falán, tömegük végigtaposott az utcán heverő holttesteken. Nem is ők, hanem az őket terelő warriorok voltak az elsők, akik felfigyeltek az éles sivításra. Valami nagyon gyorsan közeledett a levegőben. Kissé összehúzódtak, készen arra, hogy az érkező támadóra vessék magukat...

A rakéták a levegőben robbantak fel, olvadt fémcseppekkel és repeszekkel borítva el a tyranida rajt. Fülsiketítő rikoltozás harsant, ahogy a végzetes lövedékek tépték-szaggatták a lényeket, sokukat elpusztítva. Mintha valami kapocs tört volna meg, a kisebbek szétszéledtek, láthatóan minden valódi cél nélküli pusztításba kezdtek. Csak a nagyobb xenomorfok állták a sarat.

A bal szárnyon is előretörtek a tyranidák, mire válaszul a második whirwind szakasz is tüzet nyitott. Szinte megismétlődött a másik oldalon történt jelenet, azonban az űrgárdista kapitány meglepődve vette észre, hogy milyen hamar rendeződött az ellenfél. Valamely belső késztetésre a legtöbb életben maradt xenomorf abbahagyta az esztelen őrjöngést és tovább nyomult a birodalmi állások felé.

Ahogy teret nyertek az idegenek, megtörtént, amitől Volmar tartott. Megindultak a Hierodulok. Célpontjuk jól láthatóan a legnagyobb fenyegetést jelentő egységek egyike, Decoris, a Warhound titán volt. Ahogy lőtávolságba értek, azonnal tüzet nyitottak. A titán pajzsai hiába próbáltak ellenállni, egyszerűen nem ilyen biofegyverek ellen tervezték. A savval teli bombák szétkenődtek rajta, azonnal elmarva a vezérlésért felelős főáramköröket. A moderatusok hangosan imádkozva próbálták működésben tartani a gépezetet és átállni a tartalékrendszerekre. Egyedül Philipius atya, az ősőreg káplán - kit a dreadnoughtokban élőkhöz hasonlatosan zártak a titánba - vasakarata akadályozta meg, a kezelők katapultálását.

Válaszul tüzet nyitottak a Land Raiderek. Kevés dolog van a galaxisban, ami ellen tud állni ilyen tűzerőnek, de a bio-titán ilyennek bizonyult. Kitinpáncéljába lyukat martak a lascannonok, de még csak le sem lassult, nem sérült semmilyen létfontosságú szerve. Márpedig meg kell állítani! Ha elér a vonalakig, egy Hierodul is elpusztíthatja a teljes űrgárdista erőt, ráadásul kettő is van! Volmar gyorsan döntött:

- Első osztag azonnali leszállás, cél az alfa Hierodule, nehézfegyverzettel megsemmisíteni!

A kötelékből azonnal kivált a második Thunderhawk és élesen bedőlve a szörnyeteg felé fordult. Leszállás közben az összes elérhető fegyveréből tüzet zúdított rá. A titán azonnal reagált az új fenyegetésre és karjait felmeresztve felé fordult.

A Devastator szakasz összeszokott csapatként szállt ki a gépből és azonnal támadó alakzatba rendeződött. Minden fegyverből tüzet nyitott, a vetőcsövekből indított repesz-romboló rakéták szinte cafatokra tépték belülről az ellenséget, aki összeroskadt, magára rántva egy közeli épület romjait.

A kapitány nem számított ilyen jelentős eredményre. Úgy határozott, hogy megpróbálja megállítani a másik titánt is, hogy egy kis helyzeti előnyhöz jusson, helyet csinálva a felfejlődéshez.

A második Hierodule keményebb diónak bizonyult. Már leszálláskor előre látható volt, hogy nem adja könnyen magát. A Thunderhawk egy füstfelhőbe került, így a fegyverei vaktában tudtak csak tüzelni. Az előrontó Devastatorok elől a szörnyeteg félig egy épületrom mögé húzódott, így rakétáik egy része hatástalanul robbant a beton és acél maradványokon. Ami betalált, az viszonyt szörnyű károkat okozott. A bio-titán elhátrálni kényszerült.

A harmadik Whirlwind zárótüzet zúdított az előretörő idegenekre, elzárva azok útját, sokukat megsemmisítve, de a harcmezőn kóborló xenomorfok hamar pótolták a veszteségeket.

Szinte elpusztíthatatlannak tűntek. Akárhányan pusztultak el az űrgárdista fegyverektől, mindig volt, aki a helyükre álljon. Reménytelennek tűnt a helyzet, de amit lehet, meg kell próbálni...

- Ultio titán sérülések stabilizálva, átálltunk tartalék rendszerekre, harcra kész. - jött a jelentés a rádión.

A kapitány ezt kihasználva szakaszával folytatta a tüzelést a Hierodulra, támogatva a titán fegyvereivel. A lény a sérülései miatt őrjöngve romba döntötte az épületet, ami mögé behúzódott, tisztázva az űrgárdisták lővonalát, akik ki is használták a lehetőséget és tűz alá vették. Hatalmas darabok - köztük az egyik hatalmas pengekarom - szakadt le a testről, a titán kékesszürke vére patakokban zubogott a sebeiből, miközben igyekezett elhátrálni támadóitól. Volmar beleszólt a rádiójába:

- Fragosus század, cél a Hierodul, megsemmisítés!

A Land Raiderek támadásba lendültek, minden fegyverükből tüzet nyitva a titánra, aki holtan dőlt fel. A járművek kezelői diadalkiáltásban törtek ki, ami halálhörgésbe fulladt. A kapitány csodálkozva nézett oldalra és nem hitt a szemének. A harckocsikat elborították az idegen lények. Alagútásók! Tehát így jutottak a közelbe észrevétlenül! A búvónyílásokat felszakították és az emberek darabokra tépve hevertek a roncsok körül. Csupán egyetlen jármű, egy Prometheus menekült meg, amely teljes gázzal tartott a nehézharckocsi roncsa és így a komisszár felé. Azonban nem vették észre, hogy egy tyranida csapat is raafelé indult...

A primus és a secundus whirlwind szakasz tüzet nyitott az alagútásókra. Mire a rakéták becsapódtak a lények jó része visszamenekült a föld alá, így csak minimális veszteségek érték őket. Nem úgy az űrgárdistákat. Mindenfelé darabokra tépett csatatestvérek darabjai, cinóbervörös vérük rákérgesedve sebeikre és csonkjaikra. Az egykor büszke Land Raiderek páncéllemezei felfeszítve és a savaktól felhólyagosodva.

A Decoris titán káplánja ezt érzékelve éktelen haragra gerjedt. Eluralkodott elméjén a pusztítás vágya, így a titánt rohamra vezette a birodalmi szupernehéz harckocsi körül gyülekező tyranidákra. Megabolteréből áradó halál darabokra tépte az idegen lények jó részét, a többit beterítette a Pokolágyúból előtörő lángcsóva, meghátrálásra késztetve az idegeneket.

A leszálló Thunderhawkból a Devastatorok fedezete alatt előlépett egy Techmarine. Lángvágójával hamar kinyitotta a harckocsi roncsát, kiszabadítva a félholt komisszárt, aki egy adattárolót szorított. Azonnal visszavonultak a szállítógépbe, ami lángot okádva azonnal felszállt és visszaindult értékes utasával a cirkáló felé.

Volmar látta, hogy vége. A két Warhound roncsát már nem érhetik el, túl nagy a túlerő. Ha azonnal nem evakuálnak, a teljes űrgárdista haderő csapdába esik és megsemmisül. Szerencsére a landolóegység a közelben várakozik, így hamar vissza lehetett rendelni. A két Warhound tűzfedezete alatt az űrgárdisták a hajóra szálltak, utoljára két Warhound lépett a raktérbe. Az ő visszavonulásukat a hajó lövegei fedezték.

A káplán csendben hallgatta a kapitány jelentését. Az eldák eltűntek, a bolygó lakossága szinte teljesen kipusztult. Szerencsétlen emberférgek. Bár nem tökéletesek, mint a Serpent gárdistái, Angus sajnálatot érzett. Sajnálatot, hogy többet nem hajthatnak hasznot a Birodalomnak. A maroknyi túlélő meg hamarosan áldozatul esik a tyranida gyűjtögetőknek.

- Nem hagyhatjuk, hogy az emberi génállományt használják átkos praktikáikhoz a férgek, kapitány!

- De mit tehetnénk? - húzta fel szemöldökét Volmar.

A káplán elgondolkozott. Csak egy megoldás van. Az a megoldás, amit már oly sokszor kényszerült alkalmazni.

- Szóljon a fegyverzeti tisztnek. Készítsék elő a vírusbombát...