Birodalmi gépezetek
Ahogy azt a fenti cím is mutatja, ez a cikk a scratchbuilding, azaz magyarul körülbelül a „buherálás” kategóriájával foglalkozik: ilyenkor az ember nem már létező termékek alkatrészeit vegyíti szabadon, hogy valami mást hozzon létre, mint amire a készleteket eredetileg szánták (kit-bashing), és nem is maga formázza meg a figurákat modellgyurmából (sculpting).
A scratchbuilding nem, vagy csak kis mértékben használ hivatalos modell-alkatrészeket; ehelyett műanyaglapokból, esetleg mindenféle háztartási anyagból vagy akár hulladékból vág-ragaszt-szerel össze egyedi modelleket. Az ilyen modellek minősége elég vegyes, bár a céltól és a belefektetett időtől függően egészen minőségi figurákat vagy járműveket is létre lehet így hozni.
EPIC (azaz 6mm-es) méretarányban vagy egyszerű, vagy borzasztóan nehéz scratchbuild-módszerrel alkotni valamit, attól függően, hogy pontosan melyik faj milyen egységéről akarunk saját modelleket. Szinte bármelyik gyalogsági figura létrehozása olyan türelmet és precíziót igényel, ami egyszerűen nem éri meg a fáradságot (bár erre is van ellenpélda, amit egy későbbi cikkben majd részletesebben is ki fogok fejteni). Egyes fajok formavilága szintén olyan, ami eléggé megnehezíti, hogy jól kinéző, az eredeti modellekre hasonlító dolgokat alkossunk. Gondolhatunk például az elda grav-tankokra és egyéb járművekre, amelyeket a maguk lekerekített, lágy, hajlékony vonalaival elég nehéz utánozni. Hasonló faj még a tau, vagy akár a tiranidák is – bár az ő esetükben már van egy 28mm-es termékcsalád, amit fel lehet használni EPIC-hez is.
Míg egyes fajoknál a scratchbulding problémákat okoz, másoknál ez a módszer sokkal egyszerűbb. A birodalom a legtöbb járművét és harci gépét adott sablon szerint gyártja, amelyet egyenes és szögletes vonalak jellemeznek (gondoljunk csak a meglehetősen dobozszerű Rino vagy Land Raider járművekre vagy a Birodalmi Gárda tankjaira). Ezeket a járműveket egyszerű mértani formákból is fel lehet építeni: a sztirol-lapokból kivágott formákat csak össze kell ragasztani, és máris készen van az alap gép, amire igény szerint lehet felrakni a különféle fegyvereket. Itt jelenik meg a 6mm-es méretarány bája: a minimális anyagigény. Egy A4-es lapnak megfelelő műanyagból akár egy egész tankszázadra való modellt létre lehet hozni, ami azt jelenti, hogy (a gyalogság problémáját figyelmen kívül hagyva) némi munkával olcsó, de jól kinéző sereget lehet összerakni.
A fentieket demonstrálandó, elkezdtem Adeptus Mechanicus titánokat összeállítani; a dolog sikerült annyira, hogy most már képeket is tudok mutatni róluk. Elsősorban a Warlord-titánokra koncentráltam, de a cikk végén mutatok majd egy képet a Reaverekről is, amelyek még igencsak félkész állapotban vannak. A titánokhoz háromféle vastagságú sztirollapot használtam: 2 mm (a titán váza), 1 mm (csak néhány alkatrésznél, ahol a vastagság nem látszik) és 0,5 mm (a váz borításánál; ebbe véstem bele a vonalszerű mintákat, ami ott van minden birodalmi titánon).
Mivel volt egy eredeti EPIC-titánom, már előre meg tudtam tervezni, hogy milyen alakú lapokra lesz szükségen az egyes elemekhez. Az előkészítés során három különböző szakaszban kellett dolgoznom: külön állítottam össze a titánok törzsét, altestét, illetve karjait. Minden esetben hasonlóképpen jártam el: először egy átlátszó lapból vágtam ki a mintákat. Ehhez egyébként nem mértem le semmit, egyszerűen csak rátettem a lapot egy kockás füzetre, a kockák mentén kiszámoltam, hogy az egyes lapoknak milyen mérete legyen, majd egy körző hegyével egy vonalzó mentén karcoltam végig magukat a mintákat. Hogy ezt demonstráljam, az első kép magát a füzetet mutatja, valamint az átlátszó lapot, amiből kivágtam a mintákat (a képeken minden alkatrészt a füzetre raktam rá, hogy a méretarányok látszódjanak). A lapot nem kellett külön ollóval vágnom: a körzővel eléggé bekarcoltam a vonalakat ahhoz, hogy a formát ki lehessen tépni, mintha egy élelmiszerdobozt nyitnék ki a perforáció mentén. Ez vonatkozik magukra a sztirollapokra is: ha eléggé bekarcoljuk a vonalakat, a formát ki lehet törni a lapból, és valójában csak a görbe vonalak mentén kell vágni.
Mindhárom fő szakasz képeit hasonlóképpen rendeztem el: az első képen az összes műanyagdarab látszik egymás mellé kirakva, a másodikon a félkész, a harmadikon a teljesen összeállított változat. A képeken nem mutattam, hogyan raktam fel a külső borítást, ami egyszerűen csak annyi volt, hogy egy ugyanolyan alakú, de előre bevagdosott fél milliméteres lapot ragasztottam a megfelelő helyekre (a cikk végén lásd a borítással ellátott titánt).
Lássuk hát az első szakaszt! A három képen a törzs alkatrészei látszanak darabonként, félig összerakva és teljesen összeállítva.
A képen nem látszik a vállpáncélzat, amit utólag raktam fel elég egyszerű módon: felragasztottam két megfelelő méretű műanyagszalagot, ami minden irányban túlért a modellen, megvártam, amíg a ragasztó megszárad, majd a körbevágtam a lapokat a modell mentén (a borítást egyébként ugyanúgy raktam fel: inkább legyen nagyobb, és a modell mentén később vágtam végig a lapokat).
Az altest hasonlóképpen működött, mint a törzs, és a három kép is a három hasonló fázist mutatja: alkatrészek, félkész és összerakott változat.
A „medencecsont” egy körülbelül 1cm hosszú darab egy GW-s modellrácsból (sprue), amiről a 28mm-es alkatrészeket külön le kell vágni; legalább elmondhatom, hogy a modellben van eredeti GW-termék is (lásd utolsó képek). A kör alakú „térdcsapokat” a láb két oldalán egy irodai lyukasztóval ütöttem ki 1mm-es lapokból, a lábszár két oldalán levő rudak pedig egy nem-GW modelldoboz rácsozatából lettek kivágva, de ide rakhattam volna akár közönséges vékony sztirollapot is.
A végső képen nem látszik a comb- és az ágyéklemez, de a végső képen ott vannak: azért nem raktam fel őket előre, mert nem előre kiszabott sablonok szerint raktam őket fel, hanem csak nagyjából kivágtam egy megfelelő méretű alkatrészt, és azt használtam fel. Ez a jó dolog a 6mm-es méretarányban: nem kell teljesen pontosnak lenni, elvégre nagyon kevés szabvány létezik ebben a méretben. Ha valami jól néz ki, az már elég.
Az egy dolog, amiről nem készítettem külön képet, az a lábfej és a talapzat. A talapzatot 2mm-es sztirollapból vágtam ki, a lábfejet pedig nem a titán lábához, hanem a talapzatra ragasztottam rá. A lábfej két egymásra rakott 2mm-es lap: a felső rész kisebb (az egyetlen fontos dolog, hogy az átmérője legyen körülbelül annyi, mint a lábszár szélessége, hogy a végén össze lehessen ragasztani őket), a lábfej alja pedig alapvetően egy kereszt alak legyen (megint csak igény szerint módosítva).
A kar része a lehető legegyszerűbb volt: nem kellett más, csak egy L-alakú lap, ami a vázat adta. A kar maga három réteg egymásra rakott és megvágott 2 mm-es lap, amire külön raktam fel a 0,5 mm-es borítást a külső oldalon. A fegyver csöve lehet akármi: a Titán Légió listáján elég sok egzotikus fegyver szerepel a gatling sorozatvetőtől kezdve a közelharci fegyverekig, így ez a része teljesen ránk van bízva. A kép alább következik:
Végül következzenek a képek a kész modellről. Ahogy az látszik, minden titán egyedi egy bizonyos fokig, és a fegyverek elrendezésével, a borítás mintázatával ezt vissza lehet adni. Az egyéb munkálatokról és az apróbb rések elsimításáról, betöméséről külön nem készítettem képeket, mivel ez egy közepesen tapasztalt modellezőnek már nem okozhat problémát.
Az utolsó két kép egy eléggé félkész Reaver-titánt ábrázol: az alakja már felismerhető, és ha egyszer a modell megkapja a külső borítást és a fegyvereket, akkor nyugodtan felállhat a harcmezőre is.
Remélem, ezt a cikket az is érdekesnek találja, akit nem érdekel az EPIC. Ha minden modellt teljesen összerakok, amihez kivágtam az alkatrészeket, akkor összesen 6 warlord és 3 reaver titánom lesz, ami egy EPIC-csatában körülbelül 7000 pontnak felel meg, bár a titánok egy részét „Káoszosítom” majd a végén, és két külön légiót állítok össze belőlük. Ha lesz igény hasonló cikkekre, akkor hasonló elvek alapján építek majd birodalmi Leman Russ tankokat, illetve ork harci gépeket.
Utolsó kommentek