Ah, lövészárkok... Az emberiség eljutott a negyvenedik évezredig, képes tinédzser kölykökből genetikai szuperembereket faragni, az űrhajóink képesek hajózni a Pokolban (:-)), de tízezer évnyi hadviselés során sem találtunk fel semmit, ami jobb védelmet nyújtana, mint egy XX. század eleji védvonal. Mivel az EPIC-csaták hangulatát nagyban feldobják, ráadásul több sereglista is használja őket, úgy döntöttem, készítek egy alacsony költségvetésű lövészárok-rendszert.
Bevallom, nem érzem úgy, hogy a tereptárgyakhoz leírást is kellene adnom, mint a sztirollap-titánjaimhoz. Az elképzelés elég egyszerű volt: kanyargó lövészárok legyen, aminek a szélessége 2cm. Az egyenes lövészárok-szakaszokon kívül csak kanyarokra volt szükségem. A mintakanyar hajlási szöge teljesen véletlenszerű volt, de a többi kanyart már arról másoltam le a jó öreg "rajzoljuk-körbe-egy-körzővel"-szabály szerint. Az "U"-alakú szakasz valójában két kanyar egymás mellé helyezve, így az is illik a többihez... és ennyi. Mind a kanyarokat, mind az "U"-alakú szakaszokat úgy osztottam kétfelé, hogy legyen köztük, aminek a külső, illetve aminek a belső oldalán van a védmű.
A védmű még ennél is egyszerűbb volt: az első réteg 4 mm széles sztirolcsík (2mm vastag), a felső rész pedig GW-s modellrács-darab a megfelelő méretre vágva. A modellrácsról nem vágtam le a hengeres kinövéseket, mivel csak változatosabbá teszik védművet (zászlótartók, esetleg fegyverállványok?). Néhány, amúgy üres szakaszra még ragasztottam egy csíkot, mintha acél abroncs fogná össze a védmű alsó és felső részét.
Nagyjából ennyi az egész. Igaz, nem lövészárok, de a célnak megfelel, nem kellett lyukat ásnom a terepasztalba, és, ahogy a mellékelt képeken is látszik, kanyarog is rendesen:-). Nem marad más hátra, mint a kanyargás: méretaránynak pedig ott van a képen pár gyalogsági talapzat, illetve az egyik félig kész sztirol-titánom.
Utolsó kommentek